A budapesti Iparművészeti Múzeum a 19. század közepe óta alakuló „művészeti és design múzeumok” sorához tartozik. Történeti helye, gyűjteménye és épülete miatt a nemzetközi múzeumi élet nagy presztízsű intézménye, amely alapítási idejét – 1872 – tekintve is az ország egyik első közgyűjteménye. Palotája, a magyar és európai szecessziós építészet remekműve 1893 és 1896 között épült, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint. A Lechner nevéhez fűződő egyetemes igényű és értékű magyar nemzeti építészeti formanyelv egyaránt merített a keleti, a nyugati, valamint a magyar népi művészetből. Magyaros ornamentikával gazdagon díszített kerámia-burkolatát és tetőzetét a világhírű pécsi Zsolnay gyár szállította. Az épületet a millenniumi rendezvények záróakkordjaként Ferenc József osztrák császár és magyar király avatta fel, 1896. október 25-én. Jelenleg látható állandó kiállításunk - Gyűjtők és kincsek címmel – a múzeum gyűjteményeinek történetét mutatja be, a kezdettől napjainkig, műtárgyakkal szemléltetve. Időrendben a főbb tendenciákat, korjelenségeket tárjuk a látogató elé, érintve a múzeum gyarapításának kiemelkedő eseményeit, a jeles múzeumigazgatók (Ráth György, Radisics Jenő) tevékenységét éppúgy, mint a kiváló magángyűjteményeket, aukciókat, donátorokat.
Gyűjteményeink világviszonylatban is ritka, szinte teljesnek mondható áttekintést nyújtanak az egyetemes és magyar iparművészet történetéről, az összes lehetséges műfajban, a középkortól a 20. század első harmadáig, sőt napjainkig. Képet adnak az egykori főúri enteriőrök és életmód gazdagságáról, a polgári, nagypolgári műgyűjtemények igényességéről, magas színvonaláról. A műtárgyak öt gyűjteményi főosztályon találhatók. A múzeumban az alapításkor művességek, anyag és technika alapján sorolták be a tárgyakat, s ez a rendszer máig is fennmaradt.
A Kerámia- és Üveggyűjtemény tárgyanyaga 23000 tételből áll. A fajanszgyűjtemény kiemelkedő egységei az itáliai, a habán és magyar (holicsi, tatai, budai) fajanszok. A mennyiségben és minőségben igen jelentős porcelángyűjteményben szinte minden fontos európai manufaktúra képviselteti magát, legjelentősebb számban azonban a bécsi, a meisseni és a herendi porcelánok. A legkorábbi darabok a meisseni gyár Böttger-porcelánjai, de Böttger-kőcserepek is találhatók a korai darabok között. A magyar porcelánművesség valamennyi korszakát reprezentálja a gyűjtemény. A pécsi Zsolnay-gyár tevékenységét számos különlegesség, kísérleti darab is bemutatja.
Az üveggyűjtemény a világ egyik legszínvonalasabb kollekciója, mely az üvegművesség történetét, főbb korszakait és technikáit egyaránt szemlélteti. A magyar anyagból kiemelkedik a historizáló gyűjteményrész. A külföldi historizmus és a szecesszió díszüvegeiből nemzetközi szempontból is jelentős kollekcióval rendelkezünk: a francia mesterek (Gallé, Daum fivérek) alkotásai mellett Tiffany számottevő kollekciójával. A szecessziós üveggyűjtemény számára a legkorábbi műveket az 1889. évi párizsi világkiállításon vásárolta a múzeum megbízottja. A kollekció egy része az 1898. évi A modern művészet című, Radisics Jenő (1856-1917), a múzeum főigazgatója által rendezett kiállításon szerepelt. Ezeket a kiállítást követően a kiállítótól, Siegfried Bingtől, a párizsi Art Nouveau szalon tulajdonosától vásárolta meg a múzeum.
Dr. Fettick Ottó (1875-1954) egyetemi tanár, bakteriológus, állatorvos ajándékaként több ezer tárgy, köztük üvegtárgyak, kerámiák, porcelánok, csipkék, keleti szőnyegek, keleti műkincsek egyaránt kerültek a gyűjteménybe. További kiemelkedő üvegtárgyak Wartha Vince (1844-1914) professzor egykori, műegyetemi gyűjteményéből kerültek a múzeumba. Az utóbbi évtizedekben e gyűjtemény egy-egy művel vásárlás révén gyarapodott.