Ön itt van: Főlap » J. Schreiber & Neffen » A vállalat története

A 19. sz. második felében, amikor Morvaországban virágkorát élte az üvegipar, a vállalkozás változni kezdett, és Josef Schreiber azonnal megragadta a lehetőséget. Cége hamarosan egyike lett az egész Osztrák–Magyar Monarchia vezető vállalkozásainak.  A cégalapító idősebb Josef Schreiber paraszti, kocsmáros és hentes családból származott a morvaországi Dub faluból. Üvegcsiszolást tanult, majd 1844-ben önálló üvegáruboltot nyitott Bécsben. Az üzlet jól ment, ezért hamarosan magához vette segédnek unokaöccsét, Josefet, később pedig annak unokafivéreit, Eduard és Maximilian Göpfertset is. Mialatt a „bécsi nagybácsi“, ahogyan az idősebb Schreibert nevezték, a sikeres üzletet vezette, ifjabb névrokona a különböző termelési és üvegfinomítási technológiákat tanulmányozta szerte a világon.  Tanulmányútjáról hazatérve egy időre Loukovban telepedett le,  ahol feleségül vette munkaadója, Gerhardt üvegkészítő mester egyik leányát, Tereziát.

Schreiber első üveggyára Rapotínban volt, a Liechtenstein család Velké Losiny-i birtokán.  A bérleti szerződést 1857. május 27-én írták alá, az igazgató ifj. Josef Schreiber lett. Kezdetben a gyárban elsősorban síküveget gyártottak, de hamarosan kristályüveggel és színes üveggel bővítették ki termékskáláját, amit Angliába és az Egyesült Államokba is exportáltak.  Bár az évek során több telephellyel is kiegészült a gyár, a központ a cég teljes fennállása idején Rapotínban maradt. Az üvegáru iránt egyre nőtt a kereslet, így Schreiber gyárakat bérelt a mai morva-szlovák határvidéken, Sv. Sidonie  és  Sv. Štěpán községekben. Az eredetileg csak síküveggyártásra és az ún. zöld üvegre korlátozódó helyi termelést felváltotta a petróleumlámpa-ernyők és lámpaburák gyártása. Még ugyanabban az esztendőben Josef Schreiber kérvényezte a morva prokonzulátuson  a  helyi gyári cím elnyerését. Kérését a fent említett üvegművek bérletével és a Rapotínban működő sikeres üveggyárral támasztotta alá. Az olomouci Kamara a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott a termékek minőségéről, valamint a tulajdonos képességeiről, így Schreiber 1860. január 24-én elnyerte a kért címet. 

A Vlárský průsmyk-ban működő üveggyár kibővült a csehországi čejči és a  Na Posekanci-i üveggyárral  (marienwaldi üveggyár). Az 1860-as évek elején a Schreiber cég megvette a Světlá nad Sázavou melletti korábbi papírgyárat, és Josefodol néven üvegcsiszoló műhellyé alakította.  Később a karlovi és františkodoli üvegcsiszoló műhelyt is megszerezték, ahol luxuskivitelű kristálykészleteket gyártottak.

1865-ben id. Josef Schreiber átadta az üzlet vezetését unokaöccseinek, Josefnek és a Göpferts-fivéreknek, Eduardnak és and Maxmiliánnak; így jött létre a bécsi központú „J. Schreiber & Neffen” (J. Schreiber és Unokaöccsei) cég. A vállalkozás sikere a termékek jó minőségén, valamint ügynökeinek jó képességein múlott, akik a bécsi Liechtensteinstrasse 22/24 alatt található leányvállalatnál, valamint a Tegetthoffstrasse 3 alatti részlegben tevékenykedtek, de jelen voltak minden fontos európai kereskedelmi központban és a tengerentúlon is. A teljes termékskálát árusították Budapesten, Párizsban, Prágában, Berlinben, Hamburgban, Londonban, Bukarestben, Alexandriában, Kairóban és sok más helyszínen. A Schreiber cég hagyományos üvegárujával és új termékeivel mind a hazai, mind a külföldi kiállításokon számos díjat nyert. Az 1862-es londoni világkiállításon a „J. Schreiber & Neffen” cég elismerő oklevelet kapott, melyet 1867-ben, 1872-ben és 1873-ban további díjak követtek. 

Az 1870-es és 1880-as években a cég dinamikus fejlődése tovább folytatódott. Magyarországon kibérelték a Karolinenthal üveggyárat (1873), majd hamarosan gyárat építettek Zayugrócon is (1874). Ez utóbbi termékeit csiszolással, mattítással, savmaratással és metszéssel tették kifinomulttá. A kristályüvegen kívül itt elsősorban világítási üvegeket gyártottak, amelyek a kerozin-, a gáz- és végül a villanyvilágítás elterjedésének köszönhetően hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A dél-morvaországi Jaroňovice cukorfinomítójának átépítésével (1875) újabb gyárral bővült a cég. Jaroňovice falu a környék barnaszénbányáinak köszönhetően bizonyult alkalmasnak az üveggyártásra, mert a szenet használták a kemencék fűtéséhez. Egy nagy üvegcsiszoló műhely is működött ugyanott. Az újfajta fűtési technikát alkalmazták a Hodonín melletti Dubňanyban és Lužicében található „Max- hutában” és a „Jindřichova hutában” is. Mind üzleti érdekeik, mind pedig a kedvező vámügyi szabályok a határokon túli terjeszkedésre ösztönözték a Schreiber céget. 1879 végén a poroszországi Fürstenberg, néhány évvel később Briesen (1899), majd végül a lengyelországi Zabkowice (Zombkowice) (1883) üveggyárát vásárolták meg.        

1882-ben ünnepelte a Schreiber gyár fennállásának s egyszersmind a cég tevékenységének 25. évfordulóját Rapotínban. Negyedszázados kiemelkedő tevékenységük eredményeképpen – J. Bárta szerint – 15 üveggyár és finomító volt a tulajdonukban, mintegy kétezer munkást és száz hivatalnokot alkalmaztak, és több mint háromezer különböző terméket forgalmaztak. Utolsó terjeszkedésük 1890-ben történt, amikor ifj. Josef Schreiber hatalmas birtokot vásárolt a felvidéki Trencsén melletti Lednické Rovnéban. Két éven belül felépült az ottani üveggyár, amely a hazai és külföldi piacot látta el csiszolt és metszett, savmaratott vagy pantográfiával díszített készletekkel, lámpaburákkal, palackokkal és préselt üvegáruval.

A cég fejlődése komoly tőkebefektetést igényelt, a kiterjedt Schreiber család pedig egyre kevesebb tőkével rendelkezett.  Az 1890-es évek végére (1897) a tőkehiány „Glashüttenwerke vormals J. Schreiber & Neffen” névvel egy új, bécsi székhelyű részvénytársaság alapítását eredményezte.  A tőkehiány problémáját a részvényesek úgy oldották meg, hogy részvényeiket idegeneknek adták el, akik apránként a cég kizárólagos tulajdonosai lettek (dr. Kreidl, K. Rosenzweig/Rosen stb.). Az utolsó üveggyár, amely még a cég birtokában maradt, a Lednické Rovne-i volt; ez ifj. Josef Schreiber kizárólagos tulajdonát képezte. Két évvel halála után azonban végül ezt is eladták (1909). Miután a céget új tulajdonosok vásárolták meg, a Schreiber családnak csak két tagja maradt alkalmazásban: ifj. Josef Schreiber két fia, Alfréd és Rupert, aki 1911-ig dolgozott a Lednické Rovne-i gyár igazgatójaként. Így végződött egy üveggyáros dinasztia csaknem félévszázados története, noha a „Volt J. Schreiber és Unokaöccsei” elnevezésű gyár utódja továbbvitte a cég örökségét és hírnevét.